Schroth terápia

Pénteken és hétfőn alig-alig történt valami a csoportos tornákon, illetve hát inkább úgy mondanám, hogy semmi említésre méltó nem volt. A terapeutánk annyira gyenge, hogy néha már időpocsékolásnak éreztük a csoportos órákat. Náluk sem mindenki tökéletes, szerencsére az első két hetem jó volt, a szabad gyakorlásnál pedig be lehet pótolni azt is, amit a csoportban nem sikerült teljesíteni. Keddre megbetegedett szegény, úgyhogy az utolsó napomon azért mégiscsak sikerült két jó csoportoson részt vennem. Helyettesítőket kaptunk, délelőtt egy fiatal hölgy volt, délután a medencében pedig a terapeuták vezetője.

Hétfőn megvoltak a méréseim, és az orvosi vizsgálat is, az eredmény a következő:

Ülő helyzetben 1,1 cm-el, álló helyzetben 1,6 cm-el magasabbra tudok nyújtózkodni

Scoliométer: a háti részen 8 fokról 6-ra javult, a lumbális szakaszon 13 fokról 11-re.

A doktornő javaslata a jövőre nézve az, hogy ha otthon rendszeresen végzem a gyakorlataimat, és van Schroth gyógytornászom, akkor felesleges évente visszatérni. Elég, ha 2-3 évente megyek vissza a klinikára.

Számomra nagyon pozitív az eredmény, nagyon nagy élmény volt ismét a kint tartózkodás. Csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek szüksége van rá, és sajnálom, hogy Magyarországon nincs még ilyen lehetőségük a gerincbetegeknek. A tapasztalatom az, hogy a németországi ortopédorvosok közül is csak nagyon kevesen tudnak erről a klinikáról, és nem nagyon veszik komolyan a gerincferdülést. Ebben a tekintetben nem is vagyunk annyira lemaradva tőlük.

Ennyi volt...

 Csütörtök
Ma reggel megint stabilizációs csoportom volt, a szokásos menettel.
Rögtön ezután a csoport, ma már az új terapeutánkkal, ezúttal egy hölgyet kaptunk, tavaly nála voltam fizioterápián. Mivel többen jöttek ismétlőként, néhány dolgot tisztázni kellett az elején, úgyhogy volt egy kis beszélgetés. Néhány alapdolgot átbeszéltünk.

Sok minden nem történt a nap folyamán, délelőtt a maradék időben vállellenhúzás volt hanyattfekvésben, délután pedig hasonfekvésben. Meg egy kis izomcilinder oldalfekvésben.

Mára volt időpontom az egyik vezető gyógytornászhoz, hogy megválaszolja a mobilizálni vs. stabilizálni kérdésemet. Világosodik. Nagyon röviden összefoglalva annyi, hogy amit saját erőből tudok mobilizálni, azt kell, az jó nekem, de eszközökkel már nem segíthetek rá, az árthat. Főleg torna előtt, nyújtózkodjak, kicsit mobilizálva ezáltal. És nyugodtan csináljak mindent, ami jól esik. Nem úgy van az, hogy a csigolyák csak úgy mennek ide-oda.

 

Szerda
A délelőttöm gyakorlatilag elment a masszázzsal és a fangóval, ez jó, nagyon jóóó.
Utolsó nap Philippel, délelőtt és délután is az otthoni gyakorlatokra készített fel.
Megkérdezte a csoportot, hogy mi az, ahol még szükségünk van segítségre, magyarázatra, és leginkább ezek a gyakorlatok voltak előtérben.

Délutánra már csak öten maradtunk a csoportban, ezért öt állomást csináltunk végig. Mindegyikre volt 2x3 percünk, aztán mentünk a következőre. Volt izomcilinder oldalfekvésben, hasizom erősítés, Schroth-járás, széken bottal psoas, vállellenhúzás hanyattfekvésben. Ez így változatos, sokkal jobb, mintha egyfélét nyomatnánk végig.
A végére már látszott, hogy még sok időnk marad, ezért a 2x3 percből 2x5 lett.

 

Kedd
Reggel fizioterápiám volt, stabilizációs gyakorlatokat végeztünk.

Rögtön ezután csoportos torna. Philippnek tegnap nagyon tetszett a psoas gyakorlat hasonfekve a labdán, ezért ebből volt pár sorozat. Itt az nem elfelejtendő, hogy a bal kart a 3. fokra teszem, a jobbat pedig a 4-re. Logikus, a jobb vállnak kell hátrébb lennie.
Folytattuk széken ülve a bordásfallal szemben, gumiszalaghúzással. Hasizmoztunk még egy kicsit, és ennyi volt a mai adag.

Délután medence volt, egy új terapeutával, mert Philipp valamiért nem csinál medencés tornát. Úszhattunk bemelegítésképpen kb. 20 percet. Majd egy hosszt kellett úszni olyan halkan, ahogy csak tudunk, és egy hosszt olyan hangosan, ahogy csak kitelik tőlünk.

Kaptunk deszkákat, a többi gyakorlat már ezzel volt. Háton mell-lábtempóval, a deszkát kinyújtott karral a fejünk felett tartva úsztunk. Visszafelé hason, nyújtott karral, gyors-lábtempóval. Ráülsz a deszkára, és csak kartempóval előre, visszafelé pedig hátrafelé. Rátérdelsz a deszkára, és ugyanúgy mint az előbb, csak kartempóval előre és hátra.

Nagyon jópofa volt, kis szűk körbe álltunk, csak öten voltunk, nem volt nehéz kis kört alkotni. Mindenki ráállt a saját deszkájára, és át kellett lépegetni a szomszédéra, először mindig jobbra, aztán balra. Először még kapaszkodtunk egymásba, aztán nehezítettük annyival, hogy nagyobb körbe álltunk, és csak egymás kezét fogtuk. A végén pedig nem is foghattuk egymás kezét sem. Mindezt kb. mellig érő vízben.


 

Hétfő

Kezdtem a stabilizációs csoportban reggel 8-kor, semmi újdonság. Ezt követte egy légzésterápia, itt is a szokásos. Szeret beszélgetni a terapeuta nagyon.

Mára volt időpontom a félidős orvosi vizsgálatra. Mivel pénteken már voltam a doktornőnél, gondoltam, ma csak köszönünk egymásnak, de nem így történt. Valahol elfelejtődött egy masszázsom, azt kiírta újra, és kaptam egy időpontot az egyik vezető gyógytornászhoz, mert nem látom, nem értem, hogy egy-egy gyakorlat nyújtás vagy mobilizálás. Szóval, az ilyen kérdésekkel eltanácsolt az illetékes szakemberhez. A terapeuták mindig azt mondják, hogy bármilyen sportot végezhetünk, ha jól érezzük magunkat tőle. A squash-t megkérdeztem valamelyik nap Anjatól, azt mondta, persze, miért ne, ha jól esik. Semmi bajom nem lett tőle. A doktornőtől is megkérdeztem azért, és láttam, hogy kezd égnek állni a haja, ő nem ajánlana nekem ilyen sportot. Azt mondta, menjek inkább táncolni.

Ami viszont nagyon érdekes, az az volt, hogy kielemezte nekem a domborzati felvételt. Mégpedig a most érkezésit hasonlította össze a tavalyi elutazásival. Jobban nézett ki a hátam most, mint egy évvel ezelőtt. Ezt pedig nem tudom, minek köszönhetem, mivel csak kb. fél évvel ezelőttig tartott ki a nagy lendület, hogy otthon rendszeresen végezzem a gyakorlataimat. Másra nem tudok gondolni, csak az úszásra, és a heti rendszerességű gyógytornára. De lehetséges ez? Most már aztán nagyon kíváncsi lettem, hogy mit fog mutatni egy hét múlva a zárófelvétel. Csak logikázok, de az lehet szerintem, hogy az úszástól megerősödtek a mindenféle izmaim, és ettől jobb a tartásom, jobban össze tudom szedni magam. És így még az a kevés Schroth is jobban hat.

Délutáni csoportban vállellenhúzás volt hason, botokkal, aztán hanyatt bot nélkül. A végén pedig a nagy kört csináltuk a bordásfalon. Ez az a gyakorlat, amikor felállsz az első bordára, a fejed fölöttit pedig megfogod. Levegő be, kifújásnál leengeded magad, nyújtózás lefelé. Levegő ismét be, kifújásnál békaként tapadsz a bordásfalhoz. Megint nyújtózás, majd a következő kifújásnál felhúzodkodsz kiindulóhelyzetbe. Tehát 3 ütem egy gyakorlat. Ezt súlyosbítottuk aztán úgy, hogy mindkét lenti pozícióban rálélegeztünk, tehát 5 ütemen keresztül tartott a lógás. És olyan verzió is volt, hogy az egész kört egy nagy kifújás alatt kellett megcsinálni. Na ezekhez a gyakorlatokhoz kérik, hogy hozzunk magunkkal bicikliskesztyűt. Így is megviseli a kezet, de legalább nem csúszik.

 

Péntek
Na most leírom a stabilizációs gyakorlatokat, mára nagyjából már meg tudtam jegyezni, ugyanis mindennap szinte ugyanazokat a gyakorlatokat végezzük.
Kezdjük egy alapfeszítéssel, a lábak felhúzva, lábfejek visszafeszítve, sarkakat a szőnyegbe nyom. Hasat, feneket megfeszít. Karok a mellkas előtt, ujjak egymással szembenéznek, kezek mintha egy gömböt tartanának, tehát tenyerek a plafon felé. Könyökkel kifelé egy láthatatlan ellenállás felé nyom. Térdekkel ugyanez. Hát alátámasztva, ahogy rendes hanyattfekvésben kell, feszítést a légvételek során végig megtart. A következő fokozat, amikor a jobb lábat is elemel a padlótól. A még következőbb, hogy jobb lábat derékszögben behajlít, jobb kéz a jobb térdre úgy, hogy az ujjak befele néznek. Kifújáskor jobb térd és jobb kar ellenfeszít egymásnak. Bal kar és láb változatlan.

Négykézláb helyzetben vagy alkartámaszban folytatjuk, jobb könyök vagy kéz alá egy rizszsák jön. Hasat egy kicsit beejtjük, fej a gerinc egyenes folytatása. Lábfejek visszahúzva, kifújáskor a térddel elemelkedik, és csak belégzéskor teszi vissza. Ezt lehet fokozni úgy, hogy több légvételelen keresztül a levegőben marad.

Térdelőállás következik, szemben a tükörrel. Tudatos tartás – bewusste Alltagshaltung, ez a jelszó mindenkor – tehát hogy ne engedd bele magad a scoliosis kívánta vagy diktálta tartásba, hanem korrigáld, rakd össze a testedet, és figyelj, hogy úgy is maradjon. Szóval tudatos tartásban, térdelőállásban, has, fenék megfeszítve, hátradőlsz a határig, amíg bírod. Először csak egy-egy légvétel erejéig, aztán pedig amíg tudsz, maradj ebben a helyzetben.

A csoportos tornáknál az eddigiek voltak, semmi izgalmas. Délelőtt lopott szék, meg hasizomgyakorlatok, délután labda bottal, tehát az ötvenes labdás és a két bot közötti kombinációja. Egy kis légzésirányítás, hasba vagy mellkasba, és Schroth-járás.

Tegnap délután, amikor az ülő kérdőjelet akartam végezni, felmerült a kérdés a terapeutában, hogy ezt egyáltalán szabad-e nekem. Segített volna, de nagyon nehezen megy nekem ez a gyakorlat, aztán valahogy elkezdtünk beszélgetni, hogy kicsit össze vagyok zavarodva, hogy mobilizálni kell-e most nekem, vagy csak stabilizálni. Nem egészen értem. Szóba került ez az új problémám, hogy az L3-4 es csigolyáknál ez a laterál izé keletkezett ide nekem. Mesélem neki, hogy nem is csak ott van, hanem valahol feljebb is, csak az még nincs beírva a zöld könyvembe. Azt tanácsolta, hogy akkor írassam be az orvossal, mert fontos lenne tudni, hogy pontosan hol van, attól függ, hogy mit tornázhatok.

Délre kaptam időpontot, és valóban, a középszakaszt sem mobilizálhatom. A Th12-L1 csigolyáknál van a másik izém. Nem tudom pontosan, mi ez magyarul, németül Drehgleiten. Mégpedig laterális. Az orvosi utasítás, hogy ezentúl szigorúan csak stabilizálni lehet. Nem vagyok kevésbé összezavarva, de mindegy, majd otthon helyére kerülnek ezek a kérdések is. Egyrészt őrizzem meg a mozgékonyságomat, másrészt meg ne csináljak mobilizációt? Nem áll ez nekem össze, de most két gyakorlattal kevesebb van a programomban.




 

Csütörtök

Reggel stabilizációs csoportban kezdtem, rögtön utána a rendes csoportom következett. Philipp az új terapeutánk, ő lesz velünk most egy hétig. A délelőtt nagy rész elmélettel telt, meg persze ismerkedéssel. Mindenkit megkérdezett, hogy milyen típusba tartozik, megtanulta a nevünket, kikérdezett bennünket a kiindulási helyzetekről, a jelmagyarázatokról a kis könyvben, hogy melyik gyakorlatnak mi a célja, ilyesmi. Aztán csináltunk néhány labdás sorozatot, bordásfallal szemben, gumiszalagot lehúzva kifújás közben. Az oldalfekvős psoas-ból is volt pár sorozat, és ezt még összekötöttük az izomcilinderrel. Kettő az egyben.

Délután vállellenhúzósok voltak porondon, a szokásos hasonfekvésben, hanyattfekvésben. Ezt még megtoldotta Philipp egy olyan gyakorlattal, amit a stabilizáción végzünk. Hanyattfekvésben vagy, alápolcolva rendesen, ahogy kell. A bal könyök alatt is rizszsák. A lábak talpra húzva, majd a lábfejet is felhúzod. A bal alkar a plafon felé, a jobb a talajon fekszik. Két légvételenként újabb testrészeket kell megfeszíteni. Az első kettőnél a sarkat mintha elnyomnád magadtól. A harmadik-negyediknél hozzáteszed a térdeket, mintha egy láthatatlan erőnek állnál ellent, hogy ne nyomja egymásnak a térdeket. Az ötödik-hatodiknál hozzáfeszíted a popót. A hét-nyolcadiknál megfeszíted a hasat is, a kilenc-tizediknél korrekciós helyzetbe forgatod a vállakat. Ezt a helyzetet tartod még 4 légvételen keresztül, majd pihenő. Valahol meg kell emelni a jobb lábat is, de csak egy kicsit elemelni a talajtól, de azt már nem tudom, hogy hol. Én a tizediknél emeltem meg, így is jó húzós volt a gyakorlat.

6. nap
Szerdán van az utolsó nap a heti terapeutánkkal, jönnek az új paciencek, váltás van, csütörtöktől új terapeutát kap a csoportunk, és persze új tagokat is.

Mivel a hazautazók már nem jönnek, az újak meg még nincsenek itt, a délelőttünk kellemes családi körben telik. Utolsó óra Anjával, délután már nem ő lesz velünk, mert csak 4 órában dolgozik. Mentünk egy kicsit Schroth-lépésben, most már tudom, hogy a karok akkor vannak jó pozícióban, ha lábujjhegyre állva állítom be őket, és így jól lehet nyújtani a gerincet akkor, amikor kilégzésnél mindkét talp a földön van. Ezután két bot közötti gyakorlatok voltak, ízlés szerint sámlin vagy széken, nekem pedig labdán. Tegnap Anja megállapította, hogy labdán szépen el tudom tüntetni azt a jobb oldali redőt, sámlin pedig esély sincs rá. Ezért van nekem labdám, de a többiek is kaptak aztán, kipróbálhatták ők is.

Délután egy kolléganője jött, de ekkorra már csak négyen voltunk a csoportban, mert ilyenkor már a félprogramosok sem jönnek. Az elején az orvos javasolja, vagy esetleg lehet kérni, hogy ne teljes programon vegyél részt, hanem csak a felén, és akkor több variáció jöhet szóba. Vagy két csoportos tornán ott vagy, és nem kell már gyakorolnod, vagy egy csoportoson, és a szabad gyakorláson. A mieink általában csak egy csoportosra jönnek be, így délután mindig kevesebben vagyunk.

Ekkor megint megnéztük, hogy a vállellenhúzós gyakorlatot hogy tudjuk otthon, különösebb eszközök nélkül végezni, aztán volt egy kis izomcilinder oldalfekvésben, és még néhány sorozat a bordaemelősből, szintén oldalfekvésben. A végén lazítottunk, és ennyi.

A szabad gyakorláskor megpróbáltam oldalfekvő helyzetben a psoas-gyakorlatot, és a terapeutával együtt úgy döntöttünk, hogy nem erőltetem ezt tovább ülőhelyzetben, mert fekve sokkal hatásosabb. Sajnos kikötni nem szabad magam, de így is jól néz ki a hátam gyakorlat közben.

Ezt két fekvő tükör között végzi az ember, úgyhogy minden irányból látom magam. Ez azért érdekes, mert egyrészt nem csak érzem, hanem látom is, hogy mit csinálok. Másrészt pedig, a nyári fájdalmaim miatt nem mertem eddig a rizszsákot betenni a derekam alá, hanem egy vastag szivacsrollnit használtam. Sokkal kényelmesebb, és hasonló módon alátámaszt. Viszont nem láttam tőle, hogy mi a helyzet a hátsó fronton. Meg ez a rollni elég széles is, ezért akárhogy gyömöszöltem, belógott a bordák alá is, amitől viszont nem tudom a levegőt oda venni a bal oldalon, ahova kellene. Na, kipróbáltam a rizszsákot, mindjárt kettőt is, félbehajtva. Nem okozott fájdalmat, úgyhogy így csináltam végig a gyakorlatot, 5-ször 6-os sorozatot. És ha már így sikerült befeküdnöm a két tükör közé (ez a kettő van az egész klinikán) akkor már megcsináltam az izomcilindert is. A poén az volt, hogy nem fájt utána a derekam, pedig minden gyakorlat után kicsi gondot jelent a feltápászkodás és az elindulás. Szóval fogalmam sincs, mi történt, de jó volt.


 

Kedd

Ma reggel 8-kor stabilizáció, utána rögtön csoport. Kissámlis gyakorlatok voltak ma, bordásfalnál. Először gyakoroltuk a korrekciós tartást, lépésenként, egyesével kellett a testrészeinket a helyükre rakni álló helyzetben. Hát, nem könnyű. Aztán ugyanezt a bordásfallal szemben ülve, kissámlin. Így nekem borzasztó nehéz, nem is igazán tudom megcsinálni, illetve amit csinálok, az nem elég jó. Elöször csak sorozatok voltak a háti rész korrekciójára, aztán hozzávettük a bordaemelést is. A végén még volt néhány sorozat a keresztrúddal. Kifújás közben lehúzod, lent tartod, megtartod a helyzetedet, a feszítéseket két levegővételen keresztül, majd a harmadik kilégzésnél engeded fel a rudat.

Ezután jött az első fangóm masszázzsal. Ez egy igen kellemes dolog, még mindig tetszik. Nagyon jó volt, utána nem fájt semmim.

Délután medenceprogram volt, heten voltunk csak, úgyhogy jól elfértünk. És most végre mindent meg tudtam csinálni, nem féltem folyamatosan a vízbefulladástól. Sárga nudlival dolgoztunk, az eleje még egyszerű volt. A nudlit különböző helyekre teszed magad alá, és csak kézzel, vagy csak lábbal úszol. Aztán úsztunk úgy, hogy a nudli vagy a kinyújtott kezedben van elöl, vagy a mellkas alatt, és se kéz, se láb, csak a test hullámzásával haladsz előre. Aztán ugyanígy hanyatt. Ez érdekes volt, a lábat csak bele kellett csempészni, különben még mindig ott haladnék. Úsztunk oldalfekvésben, a nudlit a fejed alá teszed, és az egyik lábadat átemeled rajta. Csak az alul, a vízben lévő karral úszol. Meg a lábbal is talán, de azt nem tudom, hogy mondták-e. A másik oldaladon visszafelé. A nudlival ugrókötelezni is lehet a vízben, úgy haladsz előre, mint az ugrókötéllel, persze lépésben. Visszafelé pedig háttal jössz és hátrafelé tekered a nudlit. Odafelé még csak-csak, de hátrafelé elég érdekes a dolog.

Aztán a nudlira rálépsz az egyik lábaddal, és úgy gyalogolsz a medencében, hogy végig a lábad alatt maradjon, emeld fel a lábadat amikor lépsz, de ne ússzon el alólad a nudli. Sekélyebb vízben ez is jópofa, de a mélyebben be sem tudtam tenni a lábam alá.

A legviccesebb pedig a végére maradt, párban dolgoztunk, két nudlival. Mindketten ráállunk a nudlikra, mégpedig egy nudli a jobb lábaink alatt, egy a bal alatt, és így megyünk. Pár lépést sikerült, de ezek a szemét nudlik elég hamar megunták.

Ezek után még elmentem a saját legfontosabb gyakorlataimat elvégezni, és vége is a napnak.

Hétfő

Reggel stabilizációs csoport, a szokásos gyakorlatokkal, majd egyszer leírom.

Délelőtt a csoportos tornán a gyakorlatok otthoni verzióját néztük át, hogy az otthoni feltételekkel mit lehet jól végezni. Tehát ha nincs otthon bordásfal, meg labda, meg kissámli, akkor is tudja mindenki, hogy ez bizony nem mentség.

Aztán mentem a főorvoshoz. Két helyen is látnak csigolyaelmozdulást. A röntgenképeim alapján jelentősen romlott a helyzet, mondta, de aztán azt is hozzátette, hogy majd 3-4-5 év múlva csináltassak új felvételt, és figyeljünk oda rá, hogy hogyan alakul ez a csigolyatörténet. Szóval, ha évekről beszélünk, akkor úgy döntöttem, hogy nem ijedek meg. Megmutatta, hogy hol látja a problémát, úgyhogy most már nagyon tudom, és majd az otthoni orvossal megkonzultáljuk ezt a kérdést. Szerinte bármit csinálhatok - persze hogy az úszás minden válfaját megkérdeztem – csak olyan gyakorlatokat nem szabad, amik mobilizálják az ágyéki részt. Merthogy az így is labilis, és ha mobilizáljuk, akkor hamarabb okozhat problémát.

Például a jógát kifejezetten nem ajánlja, tehát olyan tevékenységet, ahol az ízületek kifejezett mobilizálásán van a hangsúly. Az izmok erősítésére kell fektetni a hangsúlyt, és a stabilizálásra. És szigorúan tilos kikötni magam a gyakorlatokhoz. Hát, tavaly a legtöbb gyakorlatomat úgy végeztem itt, mivel az hozta a legszebb eredményt.

Otthon beszélnem kell még egy korzettmesterrel, egy úgynevezett fájdalomkorzettet lehet, hogy jó lenne beszereznem, ha nagyobb megterhelés van kilátásban. Ő mutatott egy nagyon extrát, fullos változat, még légrugó is van benne, de az ára az egekben van. Mondtam, hogy talán majd otthon, de állítólag itt is csak két mester tudja, hogy hogyan kell csinálni. De megbeszéltük, hogy verébre nem lövünk ágyúval, ezt majd akkor, ha tényleg már más nem segít.

Na szóval, megnyugodtam, nem fogja most rögtön elszakítani a gerincvelőt egyik csigolyám sem, úgyhogy mentem szépen vissza a csoportba tovább tornázni.

Délután kezdtem egy légzésterápiával, egy dél-koreai születésű terapeuta kezelt, jól elbeszélgettünk közben. Azt mondja, Magyarországról csak annyit tud, hogy cigányok, Piroska, és mulatság. De jó fej azért.

Aztán ismét a csoport, először hanyattfekvésben tornáztunk. Alátámasztva mindenhol, még a bal könyök alatt is, rudakkal magunk mellett, a bal oldali alá egy nagyobb hengert is kellett tennem, hogy magasabban legyen. És a szokásos sorozat. Aztán oldalfekvésben először az izomcilinder, utána pedig a bordaemelős kissámlival. A botot ennél a gyakorlatnál a fejem felett kellett tartani és belenyomni a falba.

Este elmentem a tankonyhára, főztünk hajdinát. Hajdinával töltött kelkáposztát friss zöldsalátával és valami sárgarépás-currys-gyümölcsös szósszal. Fincsi volt, eddig a hajdinát hírből sem ismertem.

Szombat. A csoportos foglalkozás önkéntes, erre nem iratkoztam fel. Szabad gyakorlásra kinyitják szombatonként a nagy közös termet, és úgy döntöttem, hogy a saját gyakorlataimat fogom végigcsinálni. Jó volt ez így, így is legalább két óra, ha mindent tisztességesen akarok végezni.

Délután elmentünk a környéken nordicolni, klassz túrautak vannak errefelé, két órát gyalogoltunk.

Reggeli után megnéztem a postafiókomat, hogy van-e valami újdonság a programomban, és jól tettem, mert 8 órakor stabilizációs tornára voltam beosztva. Mindez 8 előtt 3 perccel derült ki számomra. Ez fél órás csoportos foglalkozás, lassú, kitartott mozdulatokból áll, korrekciós tartásban. Nem is emlékszem mindegyikre, de az utolsó például tetszett, ez álló helyzetből indul, és előre, hátra, majd mindkét oldalra kell dőlni egyenes testtel, egészen addig a pontig, ahol már éppen felborulnál. Ebből csináltunk aztán teljes köröket is.

Délelőtti csoportos tornán az otthoni gyakorlatok voltak porondon, hogy otthon segédeszköz nélkül hogy végezd el a gyakorlataidat. Az első a vállellenhúzásos volt, hanyattfekvésben, így nem kell hozzá annyi cucc. Hanyatt fekszel, a hát alápolcolva, ahogy kell, nálam a jobb kar derékszögben a talajon, bal felkar srégen felfelé a talajon, alatta rizszsák, alkar pedig függőleges. Kilégzésnél a jobb lábat felemelem, de csak kicsit, 90 foknál jobban pedig semmiképpen, mert úgy már nincs hatása.

Aztán a bordaemelés, bordásfal nélkül, egy széken lovaglóülésben. Nagyon nem izgatott, van otthon bordásfalam. Ezután megnéztük a nyugalmi helyzetet oldalfekvésben, hogy kinek melyik a javasolt, nekem most a jobb oldalon kell inkább feküdnöm, ha már arra vetemedek, hogy így akarjak pihenni.

Délutáni csoportoson Schroth-járás volt botokkal, és a lopott szék. Nem sámli, szék. Jó a gyakorlat, de mindig kell hozzá valaki, aki ellopkodja a széket.

Délután kaptam üzenetet, hétfőn 10:15-kor van időpontom a Nagyfőnöknél. Kíváncsi vagyok, mit mond.

És vannak dolgok, amik nem változnak… Az uszodába kár volt lemenni, lehetetlen úszni benne. Meleg a víz, kicsi a medence, de nem ez a fő baj, hanem az, hogy egy csomó lányka beszélgetésre használja. Szóval a Balaton-átúszásra mégsem itt fogok felkészülni, úgy néz ki.


 

Nohát, egy év után újra Bad Sobernheimben vagyok, a Katharina Schroth klinikán.

Tegnap este későn értem ide, illetve hát nem is későn, csak este nyolckor az éjszakai portáson és az ügyeletes nővéren kívül nem dolgozik itt már senki. Nagyon kedvesen tettek nekem félre vacsorát, más kívánságom egyébként sem lett volna.

Ma reggel viszont már 8 órától be voltam osztva. Először a gyógytornászos procedúra, hogy hol polcoljam alá magam a gyakorlatoknál, utána a mérések, magasság, súly, légzésfunkció, és a hát domborzati viszonyainak a feltérképezése. Nem jut eszembe a neve ennek a vizsgálatnak, pedig van neki. Számokat most nem tudok, azt majd a végén fogom megkapni, amikor összehasonlítják az érkezési és távozási adatokat.

Aztán az orvosi vizsgálat, ugyanahhoz a doktornőhöz osztottak be, akihez tavaly. Örült nekem, de tényleg, látszott rajta. Kaptam extra masszázst és fizioterápiát is. Érdekes dolgokat mondott. Szerinte a domborzati térkép jobb, mint tavaly volt, de majd pontos adatot erről is később fog adni. A scoliométer a háti szakaszon most csak 8-at mutatott, ami kicsit érthetetlen, mert tavaly 10-es értékkel mentem haza. A deréki részen pedig a tavalyi kezdőérték van sajnos, ami 13.

Na de, ami miatt most nagyon aggódok, az az, hogy ránézett az új röntgenfelvételemre - ami elég rossz minőségű, és csak azért hoztam el, hogy ha már megvan, akkor miért ne mutatnám meg – és azt mondja, hogy van ott valami, ami tavaly még nem volt. Mintha elcsúszott volna egy csigolya, és ezért lehet, hogy a nyári derékfájásom óta beszűkült a hátrahajlásom. Kérdeztem, hogy akkor most kezdjek-e el félni, mert egészen pontosan nem is értettem, hogy miről van szó. Nem akar ijesztgetni, de lehet, hogy ha valami ott elmozdult, akkor műteni kell, mert súlyos helyzetet idézhet elő. Na ja, ezt az operálós sztorit tavaly is bedobta már, a főorvos meg mondta, hogy dehogy kell műteni. De azért egy kicsit aggódok most. Konzultál a főorvossal, és gondolom majd kapok én is időpontot hozzá.

Ja igen, ez amit most látott a röntgenfelvételen, azt eredményezte, hogy nem köthetem ki magam a bordásfalhoz. Azt most szigorúan megtiltotta.

Délután kezdődött az első csoportos torna. Mivel én ismétlő vagyok, egyszerűen betettek egy csoportba, ami megfelel az én specifikációmnak, és ennyi. Kezdtünk egy bordaemeléssel, törökülésben a bordásfallal szemben kissámlin, majd folytattuk hasonfekve a vállellenhúzós  gyakorlattal. A többiek kikötve, én anélkül. Megbeszéltem, hogy rajzolja be a bal vállam alá is az alápolcolást, mert készült leszakadni a vállam. Nézegetett minden irányból, azt mondta, hogy neki is jobban tetszik így.

Ezután volt egy masszázsom, jó erős kezű masszőrt kaptam, remélem nála maradok végig.

Utána még volt egy órám a szabad gyakorlásra, itt egy kicsit eltanácstalanodtam, hogy akkor most mit is kezdjek, melyikkel, hogyan… A tavalyi gyakorlataimat kaptam, ezeket ismerem már, csak hogy az oldalfekvéses izomcilinder is van, amitől megfájdult a derekam. Ennél akadtam meg, hogy most akkor azt igen, vagy ne, vagy mi legyen. A csoportos gyógytornászom ott volt a közelben, őt kértem meg, hogy segítsen, mit tegyek. Azt mondta, hogy szerinte csináljam nyugodtan.

Megcsináltam néhány másik gyakorlatból is az előírt sorozatokat, bajom nem lett semmi, de elfáradtam. Este azért még lenézek az uszodába.

A pszichológusnő, akivel tavaly sokat beszélgettem, elment időközben. Sajnálom, jó lett volna találkozni vele ismét.
 

Kedd

Utolsó nap. Tegnap tartottunk egy kis búcsúestet, fél 11kor estünk be az ajtón. A felnőtteknek eddig van kimenő, azért is igyekeztünk vissza, de már így is zárva volt a bejárat. Van itt a közelben egy szabadtéri múzeum, olyan skanzen-szerű, ami ilyenkor zárva van, március közepén nyitnak ki. A „múzeumbarátok” azonban minden hétfőn összegyűlnek a múzeumkocsmában, és ezt az egyik társunk megtudta. Bejelentkezett a kocsmárosnál, hogy mehetünk-e mi is hétfő este, és így kerültünk oda. Szuper este volt.

De aztán reggel 8kor már mennem kellett, egyéni tornával kezdtem. A szokásos menet, a félóra szerintem egy kicsit kevés erre, nagyon szűkre van szabva az idő.

Reggeli csoportban mobilizációs gyakorlatok voltak. Először oldalfekvésben kellett feküdnünk, kb. 10 percig úgy, hogy a lehető legtöbb rizszsákot a derekad alá pakolod. Nekem 2 félbehajtva, és 3 simán fért be. Így már egy kicsit nyomott, de még nem volt nagyon kellemetlen. A felül lévő láb nyújtva, többeknél a kar is, de nekem a kart nem kellett kinyújtani. Csak fekvés, semmit nem kell csinálni közben.

Aztán jött a félig a széken ülős. A jobb lábbal nyújtózkodom lefelé, azaz a térddel, és a csípővel, eddig megegyezik az eddigi mobilizációs gyakorlatommal. Csak most még hozzátettük a felsőtestet is. A karokkal olyan helyzetben kapaszkodsz, ahogy a vállellenhúzásnál kell, azaz asszimmetrikusan, és miközben a jobb csípő lefelé nyújtózik, a felsőtest erősen balra és felfelé. Mindegyikből 2 kör volt.

A végén pedig egy nagy nyújtózkodás a bordásfalon. A legfelső fokon kapaszkodsz, háttal a bordásfalnak, sarkakkal lefelé nyújtózkodsz. Majd levegő be, és miközben kifújod, picit felhúzod magad. Majd nyújtózkodsz újra, és így tovább, legalább 5ször.

Még egy utolsó légzésterápia és egy fizioterápia, a szokásosak. Délután pedig egy medence-party. Ez nem tingli-tangli volt, hanem kőkemény edzés. Ússzál kéz nélkül, láb nélkül, háton, hason, párban, hátadon a társaddal, hasad alatt a társaddal. Meg kell tanulnom úszni, ez így nem mehet tovább.

Aztán a nap fénypontja: az utolsó orvosi vizsgálat. Délelőtt már megvolt a mérés, de akkor még csak azt tudtam meg, hogy a légzésfunkcióm 111%-ra javult, a légzéskapacitásom pedig 3,5 l-ről 3,9 l-re nőtt. Az összes többi kiértékelés a doktornőnél zajlott, nézzük a lényeget:

Állóhelyzetben + 0,5 cm

Ülőhelyzetben + 1,1 cm

Nyújtózkodás állva 3 cm

Scoliometer thoracal: 15-ről 10-re csökkent, lumbal: 13-ról 10-re.

A függőleges eltérés 12 mm-ről 6-ra csökkent.

Az orvosi jelentést postán fogják küldeni, most csak gyorsan felírtam magamnak az adatokat.

A vicc az benne, hogy igazából nem is tűnt ez olyan borzasztóan megterhelőnek. Persze sokat jelentett, hogy megvoltak az alapok, nem a nullától kellett kezdeni. Elköszöntem mindenkitől, már csak csomagolnom kell és reggeli után indulok. Úgy tervezem, hogy egy év múlva jövök újra. Lehet hogy csak két hétre, de mindenképpen. Csapó, vége, folytatás jövőre...

Hétfő

Pénteken tudtam meg, hogy minden reggel 8kor van egy stabilizációs csoport, ahova bárki bemehet. Fél óra reggelente, és ma volt az egyetlen és utolsó alkalom, hogy kipróbáljam. Jó volt, sajnálom kicsit, hogy nem tudtam róla eddig. Majd legközelebb.

Délelőtti csoportban nem is tornáztunk, hétfő lévén ismét az otthoni gyakorlatokról szólt az óra. Jochen azt tanácsolja, hogy heti 4-5 alkalommal tornázzunk otthon, 40-45 percet. És emellett persze bármilyen más sporttevékenység is javasolt. Semmilyen sportágat nem zár ki a gerincferdülés, bármit lehet. Amire viszont nagyon kell figyelni, az a tartásunk. Mert hiába tornázol heti 5 órát, ha közben heti 40 órában görnyedten ülsz a számítógép előtt az irodában.

Ebéd után megkaptam az utolsó fangó+masszázs kombót. Ma megkérdeztem, a fangó kb. 48-50 fokos cucc, nagyon-nagyon kellemes érzés.

Délutáni csoport hasonfekvő helyzetben kezdődött, semmi extra, a szokásos gyakorlat bottal, övvel, ahogy kell. Aztán addig kellett csinálnunk, amíg bírtuk, az átlag 3,5 – 5 perc között volt. Aztán számolnunk kellett, hogy hány lélegzetvételt bírunk ki. A nagy többség 35 körül teljesített.

Aztán jött egy kis hanyattfekvés, övvel, bottal, jobb láb felemelve. És a végén hasizomgyakorlatok. Azokat a hasizomgyakorlatokat preferálja, amiknél a hasizom nyújtva van, hogy az ágyéki részt ne gömbölyítsük még jobban. Pl. hanyatt fekszel, könyök picit hajlítva, fogod a bordásfal alsó fokát. Lábak nyújtva a plafon felé, és emelgeted őket felfelé.

Péntek

Reggel 8kor kezdtem egyéni tornával. Ébresztőnek tökéletes. A szokásos gyakorlatokat végeztük, oldalfekvésben, kikötve.

Csoport délelőtt: először oldalfekvésben légzőgyakorlatoztunk, párban. Aztán jött a lopott székes gyakorlat bordásfalnál. Iszonyú nehéz, de leginkább az ember karja nem bírja a terhelést. Ezt nem nagyon tudom leírni, mert ez az a gyakorlat, amit képtelen vagyok végigcsinálni. Elvesztettem a fonalat, már fogalmam sem volt, hogy mikor kell ki- és belélegezni. Nyújtózkodsz felfelé is, meg lefelé is, húzod is magad, meg tolod is… hát, ez nem az én gyakorlatom.

Aztán egy kicsit kíméletesebb következett, sámlira fekszel a bordásfallal szemben, karok kicsit hajlítva. A társad a derekadhoz áll, és amikor a levegőt kifújod, és húzod magad a bordásfal felé, akkor ő visszatart. Ebből volt 3szor vagy 4szer 10es széria.

4en utazunk haza a csoportunkból szerdán, megkaptuk a minőségbiztosítási kérdőívet, ezt ott helyben ki kellett tölteni. Olyan kérdések vannak rajta, amit a terápia végén szerintem már mindenki álmából felébresztve is tud, hogy hol vannak a belégzési helyeid, melyik oldalon fekszel pihenőhelyzetben, hova teszed a rizszsákokat hanyattfekvő helyzetben, melyik testrészedet melyik irányba korrigálod. Ez a lap nekik fontos, ebből derül ki számukra, hogy mennyire tudták átadni az infókat. Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy mindenki megértse, mit miért csinál.

Ebéd után volt egy fizioterápia, itt nincs változás. Kellemes, jóleső, és jót beszélgettünk.

Délutánra egy hölgyet kaptunk csoportvezetőnek, igazából egy kellemes kis péntek délutáni relaxra számítottam. Ehelyett dolgoztunk, rendesen. Kezdtünk a bordásfalon nyújtózkodással. Felkapaszkodsz, leengeded a fenekedet, és ebben a helyzetben korrigálod is a tartást, majd 10-10 belégzés, három sorozattal. Folytattuk a nagy körrel, erről már írtam valahol. 5 kört kellett leírni, minden egyes helyzetben 2 rálélegzéssel. Aztán kicsit oldalfekvésben bordaemelés gyakorlat gumiszalaggal. Ezután hanyattfekvésben, de itt csak légzés. Majd az utolsó gyakorlat a Schroth járás volt, botokkal. Korrigált tartásban, úgy, hogy lépsz, lábujjhegyre állsz, nyújtózkodsz, és kétszer rálélegzel. Majd lépsz tovább, és ugyanez.

És itt a vége a naptári hétnek, 2 nap pihenő. Szombatra mindig fel lehet iratkozni egy csoporttornára, és a tornaterem a szabad gyakorláshoz rendelkezésre áll fél 9től 12-ig. Azt hiszem, ezt a lehetőséget most is kihagyom, de ráérek reggel eldönteni. A csoportra nem iratkoztam fel, oda már biztosan nem megyek.

Csütörtök

Ma teljesült egy kívánságom: Jochen kapta a csoportunkat. Kemény hétnek nézünk elébe.

A többi terapeutánál, akik eddig velünk voltak, lehet kicsit lazsálni, meg hosszú szüneteket tartanak, olyan is volt, aki ott helyben gondolta ki a következő feladatot. Nála nem. Odafigyel, fel van építve az órája, könyörtelenül követel, és mindenhol ott van. Kegyetlen.

A délelőttöt egy jó kiadós nyújtózkodással kezdtük bordásfallal szemben sámlin ülve, majd így is folytattuk, amíg a karunk és a vállunk bírta. Aztán maradtunk a sámlin, a szokásos gyakorlatokkal, a végén pedig a gumiszalagot huzigáltuk le álló helyzetben.

Délután hasonfekvő helyzettel kezdtünk, a vállellenhúzásos gyakorlat volt soron, kikötve, botokkal.

Majd megint egy nyújtózkodó, hasonfekvésben. Mindent alátámasztás kiveszünk, csak egy sámli marad a csípő alatt. Ráfekszel, a kezek V alakban a fej mellett a talajon. Az ujjaiddal olyan messzire kapirgálsz előre, amennyire csak tudsz, 8 légvétel, kifújásnál a jobb lábujjakat a talajhoz feszíted, hogy az ágyéki dudor is kapjon valamit. Ezután a nyújtást megtartva, még egy kicsit előrébb kapirgálsz, és ebben a helyzetben még 5 légvétel. Majd még előrébb, és itt már csak 3 légvétel.

Aztán hanyattfekvésben, alátámasztva, kikötve, botokkal, a szokásos gyakorlat. Ami ezután jött, nagyon izgalmas volt. Ebben a teremben a plafonon is van tükör. El kellett úgy igazgatni a testünket, hogy egyenes legyen a tükörkép. Tehát egy hanyatt fekvő korrigált tartás lett az eredménye. Aztán szemeket becsuk, és nyújtózkodik fejjel a talajon, de még mindig kikötve. Szemek végig csukva. Kifúj, jobb láb kicsit megemel, botokat falhoz nyom. Ismét nyújtózás, levegő be, ki, ezt ismételtük párszor, közben azt az instrukciót adta, hogy képzeld el, mintha egy kis kamera lenne benned, és belülről látnád, hogy a gyakorlat milyen változást hoz létre benned.

Nézd meg a gerinc ágyéki szakaszát, hogy ott mi történik. Nézd meg a háti részt. Nézd meg a bordákat, nézd meg, hogy jó helyre megy-e a levegő. Azt nézed meg, ami téged érdekel.

A végén, még mindig csukott szemmel, meg kellett állapítani, hogy a testhelyzeted most egyenes-e, hol a csípőd, hol a vállad, elment-e valami valamelyik oldalra. Én úgy éreztem, hogy a felsőtestem elment balra. Majd nyisd ki a szemed, és nézd meg magad. Igen, így voltam egyenes. És akkor most ezt az érzést jegyezd meg jól magadnak. Érdekes volt.

Szerda

A hét utolsó napja. Holnaptól ismét új program, új csoportvezető. Kérdeztem többeket, hogy miért pont csütörtökön indul a hét, de senki nem tudja. A régi dolgozók mióta az eszüket tudják, mindig így volt. Talán még Katharina néni hagyománya.

Délelőtt csoportban a bordaemelős gyakorlatot végeztük bordásfal nélkül, széken ülve. Annak fontos, akinek nincs otthon bordásfala. Lovaglóülésben ülsz a széken, két bottal a kezedben, és aztán a szokásos. A jobb lábat megemeled és nekifeszíted kifújáskor a szék támlájának. Itt vasszékek vannak, kárpitozottal biztos nem ennyire kényelmetlen. Aztán két bot között álló helyzetben gyakoroltunk, majd a végén egy fél órát pattogtunk labdával. Mindenféle lazító, erősítő, egyensúlyfejlesztő kis lazaság.

Ezután jött az egyéni tornám, ahol az idő nagy részét elbeszélgettük. Szóval, én a röntgen alapján azt gondoltam, hogy a gerincem sokkal jobban kint van oldalt, de nem. Most már nagyjából tisztában vagyok vele, hogy mi a pálya odabent. És hogy ez a kemény vastag micsoda a bal oldali derékrésznél nem a gerinc maga, hanem izom.

Manuela meg beletette a bogarat a fülembe, hogy milyen jó lenne, ha még két hétig maradnék. El is játszottam a gondolattal, de nem hiszem, hogy most meghosszabbítom. Abban viszont biztos vagyok, hogy első alkalommal kevés a 3 hét. A négy hét, amire én jöttem, sokkal jobb. A németek betegbiztosítása csak 3 hetet fizet, sokan szeretnének hosszabbítani, de csak kevesen kapják meg rá az áldást. A velem egyidőben érkezettek közül szinte mindenki hazament ma, talán 1-2 ha maradt. Előfordul, hogy helyhiány miatt nem tudnak maradni, de az esetek nagy részében a betegbiztosító nem fizet.

A gyerekek első alkalommal 6 hétre jönnek, majd 5, és utána 4 hétre. Hogy náluk mennyi idő után javallt a visszajövetel, nem tudom, de felnőtteknél 4 vagy 5 évente állja a biztosító a költségeket újra.

Az asztaltársaim közül 4en utaztak ma haza, kivétel nélkül mindenki nőtt 1 cm-t, és a scoliométeres eredményeik fokokkal jobbak lettek. Van, akinek csak 1-2vel, de olyan is volt, akinek 5 fokkal csökkent. A légzéskapacitásuk is sokat javult, az egyik 68%-al jött, és 108%-al távozott. Kíváncsi vagyok, hogy az én kezdeti 107%-ból mi lesz a végére.

Csak közbevetve megjegyzem, hogy a német nyelv ismerete nélkül is lehet jönni nyugodtan, a terapeuták többsége jól beszél angolul. De ha nem jól, akkor is megértetik a pácienssel, hogy mit csináljon. Persze szórakoztatóbb a dolog, ha valaki tud németül, de nem szükséges feltétel.

Délutáni csoporton kipróbáltuk a trambulint. Állítólag jót tesz a porckorongoknak. Jópofa, de iszonyúan fárasztó, zsírégetésnek tökéletes. Ezután pedig lazító gyakorlatsorunk volt, párban. Egymást masszíroztuk, simogattuk végig, lazítottuk a lábakat, karokat, vállakat, ilyesmi.

És volt egy apró örömöm ma: tudok úgy ülni a labdán, úgy korrigálni a tartásomat, hogy eltűnjön a jobb oldali bordák alatti nagy redő. Ma tűnt fel először, azt hiszem, eddig ez nem ment nekem. Tök szépen ki tudom simítani a jobb oldalt.

Kedd

Laura, aki csütörtök óta vezeti a csoportunkat, ma nem jött, kaptunk helyette mást, akit eddig még nem nagyon láttam. Lazító, mobilizáló gyakorlatokkal kezdtünk a csoportban, majd jött egy kis szalaglehúzós gyakorlat. Aztán egy jópofa, amit párban végeztünk. Az egyik odaáll a bordásfalhoz, egész közel, kis terpeszben, és kb. fejmagasságban kapaszkodik. Majd hátratolja a fenekét, és hajlított térdekkel nyújtózik a popsival lefelé. A másik eközben a gumiszalagot a csípőjén, mármint az „áldozatén” tartva húzza hátrafelé. Kifújásnál hajlított könyökkel húzod magad felfelé. Jó nyújtózkodós gyakorlat. 3szor 5 légvételen keresztül kellett így nyújtózkodni.

Aztán hanyattfekvésben, rizszsákokkal alátámasztva, a kezünkkel a bordásfal alsó fokába kapaszkodunk. A jobb térdem köré hurkolom a gumiszalagot, a másik végét pedig ráakasztom a bal lábamra. Kifújásnál jobb láb kicsit megemel, és húz a bal váll felé, a karokkal pedig húzom a bordásfalat.

Egyéni torna: fotózkodtunk, a fontosabb gyakorlatokat Manuela lefotózta. Holnap anatómia óránk lesz, mert képzavarban vagyok egy ideje. Hülyén hangzik, de nem tudom, hol van a gerincem. A röntgen szerint totál kiment oldalra, de itt mindenki állítja, hogy majdnem középen van, csak a függőleges elfordulás miatt látszik úgy, mintha oldalt lenne. De akkor mi a bánatot látok a röntgenen? Ennyire hülye nem lehetek, de holnap ő hoz egy gerincmodellt, én meg viszem a röntgenemet és lejátsszuk.

Légzésterápia: mint eddig. Semmi baj a technikámmal. Tök jól csinálom

Fizioterápia: kedves volt ma a terapeuta. Miután kiderült számára, hogy még egy hétig itt leszek, elgondolkodott, hogy vajon van-e nekem az utolsó hétre is kezelésem nála. Azt ígérte, utánanéz, és ha nem lenne, akkor beteteti. Van még dolga velem.

Medence: meg kellene tanulnom végre rendesen úszni. Ma nem csak vízibalett volt, hanem olyan gyakorlatok is, amihez nem árt az úszástudás.

Hétfő

Csoporttornán ismét az otthoni gyakorlatok voltak napirenden, hogy otthon, ha nincs meg minden eszközünk hozzá, hogyan tudunk mégis tornázni. Nekem nagyjából minden kellékem megvan, úgyhogy ez számomra most nem volt túl izgalmas. Egy új gyakorlatot tanultunk azért, ez viszont tetszik. Az egyik oldalfekvős – és csak fekvős – mobilizáló gyakorlatom továbbfejlesztett változata. Derék alátámasztva, bal oldalon fekszem, karok lábak nyújtva vannak. Belégzés, majd kilégzésnél a jobb láb nagyon nyújtózik lefelé, a jobb csuklót pedig a bal kézzel nagyon húzom felfelé. Ez jóleső gyakorlat.

Még egy újszerű gyakorlatunk volt hanyattfekvésben. Rizszsákokkal alátámasztva fekszel, a fejednél egy sámli. Megfogod a sámli lábait, nekem egy kicsit el is kellett fordítani a sámlit, hogy a bal karom ne derékszögben legyen. Nyújtózás, belégzés, majd kilégzésnél a sámli lábait tolod el egymástól.

Mindenkinek 4 olyan gyakorlata van, amit a terapeuták otthonra javasolnak. Ezek a legfontosabb otthoniak, persze lehet még ezen kívül, amit akarsz, de ezeket feltétlenül. Úgy válogatják össze, hogy ne kelljen nagy építkezés hozzá, és ne tudj rontani magadon, tehát könnyű a beállítás. Az enyémek: izomcilinder oldalfekvésben, bordaemelés oldalfekvésben, vállellenhúzás, és a „moving the ribs” (ez a középszakasz mobilizálása).

Ebéd után egy kellemes Fango és masszázs.

Délutáni csoport: hasonfekvős és hanyattfekvős vállellenhúzások és oldaltfekvős izomcilinder, jó sok. 12-es, 15-ös sorozatok, legalább háromszor. Mindezt kikötve, alátámasztva természetesen.

Péntek

Nem nagyon bánom, hogy itt a hétvége, azért jóból is megárt a sok. Ma délelőtt egyéni tornám volt, itt megcsináltuk a fekvős izomcilindert, de most kikötve és botokkal, és a bordaemelőst (sprossenheber), ami az ágyéki részt forgatja vissza. Aztán az izomerősítő gyakorlatot, most a fél perc már nem volt olyan vészes.

Csoporttornán légzésgyakorlatoztunk sokat, úgy látszik, a péntek a légzés napja. Először papírtörlőből gombócot csináltunk, majd alátámasztva hanyatt feküdtünk. A gombócot betettük a gyenge hely alá, ez nálam a jobb oldali derékrész. Először oldalra lélegeztünk, mintha a gombócot kigurítanád magad alól. 12-15 sorozat volt minden feladatból. Aztán hátra lélegeztünk, mintha a gombócot össze akarnád nyomni, végül pedig felfelé, tehát a fej irányába, mintha arra akarnád gurítani.

Majd megtanultuk a felállás helyes menetét: először a gyenge oldalra fordulsz, majd négykézlábra állsz, aztán a sarkadra ülsz, ebből feltérdelsz, először a gyenge oldali lábra, majd a másikra, és felállsz. Visszafele ugyanígy, fordított sorrendben.

Ezután volt néhány sorozat sámlin üldögelős két bot közötti, és végül néhány hasizom gyakorlat.

Fizioterápia: ez az a masszírozgatós féle. Megkérdezte a hölgy, hogy hogy vagyok, és mondtam, hogy én tulajdonképpen semmi változást nem érzek. Jó, persze, erősebb vagyok, de olyan egetverő változást nem veszek észre. Megállapította, hogy az ágyéki rész még mindig nagyon kötött, erre adott egy kb. 10 centi hosszú, 2 cm átmérőjű farudat, hogy ezt tegyem az ágyéki gerinc mellé, és naponta 3szor feküdjek rá pár percre. Hogy ettől majd lazul??? Most már kb. egy órányi heverészős programom van szivacson, rizszsákon, törölközőn és farudacskán.

Délutáni csoportban az 50es labdagyakorlat volt soron. 10 percig a bordásfalnál, 10es sorozatokkal, aztán újabb 10 percig botokkal, szintén 10es sorozatokkal. Majd páros gyakorlatok voltak, az egyik a labdán fekszik, simán megkapaszkodik a bordásfalon, nálam a jobb láb hajlítva, térd belenyom, levegő be, kifúj, feszít. A társa segíti a belégzésnél, és kilégzésnél a csípőt kicsit meghúzza lefelé. Ezután volt még egy kis hasizom, és itt a hétvége J

Csütörtök

Megvan a heti program: a csoportok ugyanúgy mint eddig, naponta 2szer másfél óra, 2szer egy-másfél óra szabad gyakorlás, 2 masszázs, 1 fango, 3 egyéni torna, 2 fizioterápia, 1 légzésterápia. 

Laura a terapeutánk erre a hétre. Még nem jöttem rá, hogy miért csütörtökkel kezdődik itt a hét, de majd igyekszem kideríteni. A délelőtti csoportban álló gyakorlatokat végeztünk, bordásfalnál, gumival és anélkül, széken ülve, és állva is. Ami új volt, az a nagy kör. Ez úgy kezdődik, hogy felállsz a bordásfal első fokára, és megkapaszkodsz úgy, hogy a karok derékszögben legyenek. Aztán nyújtózás, fenék hátra kitol, levegő kifúj, a következő kifújásnál a fenékkel nyújtózol lefele, majd szétterpesztett lábakkal, hajlított térdekkel rátapadsz a bordásfalra, a végén felhúzod magad a kiindulási helyzetbe. A gyakorlat során 3 légvétel van, belégzés és hosszú kifújás, szóval jó kemény. A következő körben ugyanez, csak egy légzésütem alatt az egész mozgássor. Így kicsit könnyebb, mert nem szakad le közben a karod.

Délután a hasonfekvő gyakorlat, a vállellenhúzás (?) volt soron, ez is orrvérzésig. Az első kör 4 perces volt, a többit Laura már nem is mondta. Csak szólt, hogy mikor kezdjük, majd megint, ha befejezhettük. Először csak simán, alátámasztásokkal és sámlival, majd kikötve a bordásfalhoz, később pedig két földön fekvő fokoztuk a hangulatot. Az utolsó gyakorlat hanyattfekvős volt, ebből is csináltunk vagy százat. Alátámasztva, kikötve hanyatt fekszel, a földön a két bot melletted, nyújtózás, belégzés, kilégzés, ráfeszít és közben a jobb lábat kicsit elemelni a földtől. Ez tetszik, otthonra is megjegyzem. Nem nagyon nehéz, nem bonyolult, és érzem, hogy jó.

Délutáni szabad gyakorláson is összefutottam Laurával, és adott egy tanácsot. Éppen az ülő helyzetű gerincmobilizáló gyakorlattal küzdöttem, ami már sokkal jobban megy, mint pár napja, amikor elkezdtem, de még mindig van rajta mit dolgozni. Szóval, jó tanács, hogy tekerjek össze egy törölközőt, és tegyen oda, a gerinc középső része alá keresztbe, és csak feküdjek rajta. Hanyatt, persze. Megpróbálom, jónak tűnik.

Volt egy masszázsom ma, ismét az erős kezű hölggyel, este még egy kis uszoda, és máris vége a napnak.

Szerda

Ismét eltelt egy hét, holnaptól új beosztás szerint leszünk. Néhányan hazamentek, és jönnek az újak. Ma délután jön az új heti program nekem is. Az egyéni tornám megmarad végig, ezt ma mondta a gyógytornász, hogy ő kérte. Ez nagyon jó hír.

Egyéni tornán először a bordaemelést oldalfekvésben csináltuk, majd egy kis jobb deréknyújtást félig a széken ülve. Ezután viszont jött egy jópofa erősítő gyakorlat, ez is olyan izomcilinder-féle. Oldalt kell feküdni, az alsó láb a bordásfalnak támasztva, a felső pedig a bordásfal első fokán. Jobb könyökre támaszkodva az egész testet megemelni, és tartani. Iszonyú nehéz, de fél percig azért ment. Izmosítja a jobb oldali bágyatag izmokat, és teljesen tehermentesíti az ágyéki dudort.

A délelőtti csoport nagyon jó volt, én vittem el a főnyereményt. Páratlanul voltunk a csoportban, és a légzés volt műsoron, párban gyakorolva. Engem választott a terapeuta, hogy majd rajtam jól megmutatja, mit kell csinálni. Ebből az lett, hogy ő kétszer végigcsinálta rajtam a masszírozást és a légzőgyakorlatokat. Szóval, az egyik hasra fekszik, a másik pedig a hasonfekvő combjai fölé rak egy sámlit, és ráül. Először a beesettebb derékrészt masszírozta, ezt hívják itt gyenge helynek, nálam a jobb oldalt. Masszíroz, masszíroz, aztán először oldalra kell vennem a levegőt néhányszor, aztán pedig hátra. A légzésterápián is többször elismételtetik, hogy a gyenge helyen a helyes légzésirány oldalra, hátra, felfelé, itt is ezt gyakoroltuk.

Aztán következett a gyenge oldal, esetemben a bal oldali hátrész. Masszíroz, majd oldalra, hátra és felfelé a levegővételek. Ezután egyszerre, a gyenge helyet és a gyenge oldalt is átlélegezni. A felül lévő a kezével ellenőrzik, hogy tényleg oda és úgy megy-e a levegő, ahogy kell. A légzés iránya itt is oldalra, hátra, felfelé.

Délutáni csoportról elkéstem, mert mivel szerda van, a délutáni program 15 perccel előbb kezdődik, nincs bemelegítés sem, és ezért 5 óra helyett már fél 5kor végzünk. Rutinból mentem a csoportba, nem papír szerint. Kettő 10es sorozatról maradtam le a két bot közötti álló gyakorlatból, de három sorozat azért még így is jutott. Ez a sima, korrekciós tartást erősítő gyakorlat. Utána labdán hason fekve, bordásfalba kapaszkodva négy 10es sorozat, kifúj, feszít, térdet a labdába nyom.

Aztán jött egy vicces gyakorlat. Térdelj fel a labdára úgy, hogy közben kapaszkodsz a bordásfalon. Végzed a gyakorlatot, kifúj, feszít, korrigált tartást megtart, a társad meg közben lökdös labdástól. Ezután már csak egy kis lazítás, egymás hátán gurigáztunk egy szúrós műanyag labdával.

Kedd

A reggeli csoporttornát hanyattfekvő helyzetben kezdtük, alátámasztással. Először csak a vállövet korrigáltuk, tehát a kilégzéseknél figyelnem kellett arra, hogy a jobb vállamat lenyomjam, a balt inkább elemeljem a rizszsákról. A következő körben a vállöv mellé bejött a mellkas, tehát jobb váll lenyom, jobb mellkas felemel, bal váll felemel, és a belégzésnél a bal mellkas a talajhoz közelít. Aztán még tedd hozzá a medencét, a lábat fel lehet emelni közben, ha ez segít. Mármint csak a jobbat, az én esetemben. Nekem segített, könnyebb így a medencét lenyomni, és az ágyéki dudort elemelni.

A következő ugyanez volt, csak sámlin, törökülésben. Először a vállöv, aztán sorban a többi, csak még hozzájött a térd is, a jobb térdet kell a bal váll irányába nyomni. Az utolsó gyakorlat pedig szintén hasonló, csak itt nem a bordásfalat fogjuk, hanem egy gumiszalagra akasztott keresztrudat kell lehúzgálni, és 3 légzésen keresztül lent tartani.

Erre a gyakorlatra, még a gumiszalag nélkülire mondta a gyógytornász, hogy nagyon jó lenne nekem otthonra is, mert jól korrigál, és nem kell hozzá nagy előkészület. Most tettünk egy rizszsákot is duplán a bal fenekem alá, hogy könnyebb legyen a jobb oldalra helyezni a „hangsúlyt”.

Fizioterápia: mint máskor.

Légzésterápia: új terapeutához kerültem, ami nem azt jelenti, hogy nála is maradok. Minden héten új beosztás, új terapeuták vannak velünk. Tényleg nem tudom eldönteni, hogy ez jó, vagy nem. Vannak előnyei és hátrányai is. Ő egy picit máshogy végezte a légzésterápiát, de persze a lényeg ugyanaz mindegyiknél. A megjelölt helyekre kell a levegőt tenni, nekem ez egész jól megy.

Medencés csoport: ez csak egyórás foglalkozás, szerencsére csak 5en voltunk, így jól elfértünk a medencében. Ez nem Schroth, csak egy sima vízi-aerobic.

Hétfő

Ma reggel egyéni gyakorlással kezdtem a menetrendem szerint. Szerencsém volt, Jochen volt fent a 3. emeleti gyakorlóteremben, ő mindig ötletel és segít. Azt mondja, a napot azzal kellene kezdenem, hogy fekszem egy darabig, kb. 10 percig háton alátámasztva, aztán fekszem egy darabig oldalfekvésben alátámasztva, majd megcsinálom a bordaemeléses gyakorlatsort, ezután a félig a széken ülős deréknyújtóst. Ezekkel beindítom, mobilizálom a merev ágyéki részt, és csak ezután kezdek hozzá az igazi gyakorlatokhoz.  Az a szépsége ennek, hogy pont szombaton kérdeztem megy egy másik gyógytornászt, hogy van-e sorrendje az elvégzendőknek, tud-e ajánlani valamit. Azt válaszolta, hogy kezdjem a legnehezebbel, hogy hamar túl legyek rajta. Számomra az előző változat szimpatikusabb.