Schroth terápia

Reggeli után megnéztem a postafiókomat, hogy van-e valami újdonság a programomban, és jól tettem, mert 8 órakor stabilizációs tornára voltam beosztva. Mindez 8 előtt 3 perccel derült ki számomra. Ez fél órás csoportos foglalkozás, lassú, kitartott mozdulatokból áll, korrekciós tartásban. Nem is emlékszem mindegyikre, de az utolsó például tetszett, ez álló helyzetből indul, és előre, hátra, majd mindkét oldalra kell dőlni egyenes testtel, egészen addig a pontig, ahol már éppen felborulnál. Ebből csináltunk aztán teljes köröket is.

Délelőtti csoportos tornán az otthoni gyakorlatok voltak porondon, hogy otthon segédeszköz nélkül hogy végezd el a gyakorlataidat. Az első a vállellenhúzásos volt, hanyattfekvésben, így nem kell hozzá annyi cucc. Hanyatt fekszel, a hát alápolcolva, ahogy kell, nálam a jobb kar derékszögben a talajon, bal felkar srégen felfelé a talajon, alatta rizszsák, alkar pedig függőleges. Kilégzésnél a jobb lábat felemelem, de csak kicsit, 90 foknál jobban pedig semmiképpen, mert úgy már nincs hatása.

Aztán a bordaemelés, bordásfal nélkül, egy széken lovaglóülésben. Nagyon nem izgatott, van otthon bordásfalam. Ezután megnéztük a nyugalmi helyzetet oldalfekvésben, hogy kinek melyik a javasolt, nekem most a jobb oldalon kell inkább feküdnöm, ha már arra vetemedek, hogy így akarjak pihenni.

Délutáni csoportoson Schroth-járás volt botokkal, és a lopott szék. Nem sámli, szék. Jó a gyakorlat, de mindig kell hozzá valaki, aki ellopkodja a széket.

Délután kaptam üzenetet, hétfőn 10:15-kor van időpontom a Nagyfőnöknél. Kíváncsi vagyok, mit mond.

És vannak dolgok, amik nem változnak… Az uszodába kár volt lemenni, lehetetlen úszni benne. Meleg a víz, kicsi a medence, de nem ez a fő baj, hanem az, hogy egy csomó lányka beszélgetésre használja. Szóval a Balaton-átúszásra mégsem itt fogok felkészülni, úgy néz ki.