Hétfő
Reggel stabilizációs csoport, a szokásos gyakorlatokkal, majd egyszer leírom.
Délelőtt a csoportos tornán a gyakorlatok otthoni verzióját néztük át, hogy az otthoni feltételekkel mit lehet jól végezni. Tehát ha nincs otthon bordásfal, meg labda, meg kissámli, akkor is tudja mindenki, hogy ez bizony nem mentség.
Aztán mentem a főorvoshoz. Két helyen is látnak csigolyaelmozdulást. A röntgenképeim alapján jelentősen romlott a helyzet, mondta, de aztán azt is hozzátette, hogy majd 3-4-5 év múlva csináltassak új felvételt, és figyeljünk oda rá, hogy hogyan alakul ez a csigolyatörténet. Szóval, ha évekről beszélünk, akkor úgy döntöttem, hogy nem ijedek meg. Megmutatta, hogy hol látja a problémát, úgyhogy most már nagyon tudom, és majd az otthoni orvossal megkonzultáljuk ezt a kérdést. Szerinte bármit csinálhatok - persze hogy az úszás minden válfaját megkérdeztem – csak olyan gyakorlatokat nem szabad, amik mobilizálják az ágyéki részt. Merthogy az így is labilis, és ha mobilizáljuk, akkor hamarabb okozhat problémát.
Például a jógát kifejezetten nem ajánlja, tehát olyan tevékenységet, ahol az ízületek kifejezett mobilizálásán van a hangsúly. Az izmok erősítésére kell fektetni a hangsúlyt, és a stabilizálásra. És szigorúan tilos kikötni magam a gyakorlatokhoz. Hát, tavaly a legtöbb gyakorlatomat úgy végeztem itt, mivel az hozta a legszebb eredményt.
Otthon beszélnem kell még egy korzettmesterrel, egy úgynevezett fájdalomkorzettet lehet, hogy jó lenne beszereznem, ha nagyobb megterhelés van kilátásban. Ő mutatott egy nagyon extrát, fullos változat, még légrugó is van benne, de az ára az egekben van. Mondtam, hogy talán majd otthon, de állítólag itt is csak két mester tudja, hogy hogyan kell csinálni. De megbeszéltük, hogy verébre nem lövünk ágyúval, ezt majd akkor, ha tényleg már más nem segít.
Na szóval, megnyugodtam, nem fogja most rögtön elszakítani a gerincvelőt egyik csigolyám sem, úgyhogy mentem szépen vissza a csoportba tovább tornázni.
Délután kezdtem egy légzésterápiával, egy dél-koreai születésű terapeuta kezelt, jól elbeszélgettünk közben. Azt mondja, Magyarországról csak annyit tud, hogy cigányok, Piroska, és mulatság. De jó fej azért.
Aztán ismét a csoport, először hanyattfekvésben tornáztunk. Alátámasztva mindenhol, még a bal könyök alatt is, rudakkal magunk mellett, a bal oldali alá egy nagyobb hengert is kellett tennem, hogy magasabban legyen. És a szokásos sorozat. Aztán oldalfekvésben először az izomcilinder, utána pedig a bordaemelős kissámlival. A botot ennél a gyakorlatnál a fejem felett kellett tartani és belenyomni a falba.
Este elmentem a tankonyhára, főztünk hajdinát. Hajdinával töltött kelkáposztát friss zöldsalátával és valami sárgarépás-currys-gyümölcsös szósszal. Fincsi volt, eddig a hajdinát hírből sem ismertem.
